2012. január 31., kedd

Beszéljen a statisztika



Másodszor nézek be tüzetesebben a blog motorházának teteje alá - az első összegzés tavaly március 17-én esett meg - , amire egyrészt a féken tartott, de el nem űzhető kíváncsiság sarkallt, másrészt annyi hónap után nyilvánossá tenni egy olyan toplistát, aminek a létrehozói kizárólag a blog látogatói. Ezért is tartozik rájuk mindaz, ami alább következik.


Az, hogy heti összegzésben milyen kedveltségi sorrend (pontosabban látogatási gyakoriság) alakul ki az egyes bejegyzések között, folyamatosan leolvasható a jobboldali oldalszél Népszerű bejegyzések rovatánál. Ámde, hogy miként alakult a blog létrejötte óta megjelent teljes anyag népszerűségi indexe, arról csak a blogtulajdonos referálhat. Meg is teszem, minden különösebb kommentár nélkül - ugyanazok a tanulságok érvényesek, amiket tavaly március 17-i bejegyzésemben (Egy kis statisztika) már felsoroltam.

Minden időpont (2009. május – 2012. február)


1. Torzó (André Zsuzsa)
Látogatók száma: 1061


2. Cigány temetés Madarason (Ádám Gyula)
Látogatók száma: 551


3. Exhumálás (Magyar Rendőr, Urbán Tamás)
Látogatók száma: 296


4. Ádám Gyula: Nehéz teher
Látogatók száma: 254


5. Nagyasszony (Keleti Éva)
Látogatók száma: 215


6. Lángoló ugrás (World Press Photo, Lakatos Péter)
Látogatók száma: 173


7. Éji akt (André Zsuzsa)
Látogatók száma: 172


8. Díjfosztás (Sorin Onisor)
Látogatók száma: 165


9. Blogvizitek (17) - Miklós Csongor
Látogatók száma: 153


10. Megvolt az ezer (Ádám Gyula)
Látogatók száma: 135


Láthatjuk, hogy a mostani lista nagyjából megfelel a tavalyinak, helyenként a megfelelő be- és előretörésekkel (az 5., 7. és 10. helyen szereplők esetében).

2012. január 28., szombat

Korniss folytatja

Öröm a fotóművészet kedvelőinek, de öröm magának a fotográfusnak is, amikor egy nagy formátumú alkotó képes kitörni abból a megrögzött világból, mely őt eljegyezte a megismerés és a felmutatás varázsos sikerével. Mostanig úgy néztem Korniss Péter világára, mint zárt egységre, mely elkötelezettje a fekete-fehér tartománynak, mintegy klasszicizálva magát a népélet huszadik század végi krónikásának szerepében.


Sejtem, hogy az alkotó Korniss erősen vívódott a kiállításokra invitált, albumokat megjelentető, a megbecsült, az értelmezett, már-már kanonizált Kornissal. Hírek szerint - hiszen a január 26-i, Várfok Galériában megtartott tárlatnyitóra nem jutottam el - a Folytatás című kiállítása ezt a vívódást hivatott feloldani. Ebben segített neki az a Jerger Krisztina (művészettörténész), aki az 1998-as, a művészt a siker szárnyára emelő nagy tárlatot gondozta a Műcsarnokban. A Folytatás Korniss régi és új fotográfiáit szembesíti, illetve illeszti egységbe. A szintézis értékelőjeként Colin Ford, a brit Nemzeti Fénykép, Film és Televízió Múzeum (ma Nemzeti Média Múzeum) alapítója, egykori igazgatója a megnyitón azt hangsúlyozta, hogy Korniss és a hozzá hasonló alkotók művészetét az egészséges, csillapíthatatlan kíváncsiság és a példás műgond, a szakszerűség avatja egyetemessé - akkor is, ha partikuláris értékeket emelnek be a látványba.


Ádám Gyula helyszíni képsora a tárlatnyitás hangulatáról és a korniss-i "folytatás" képeiről baráti fotótanúság.



2012. január 25., szerda

Végjáték

Bevallom, a tegnapi bejegyzés és az ott mellékelt fotók csak bevezetést jelentettek egy olyan végjátékhoz, ami minden disznóvágásra jellemző. Ezt pedig úgy nevezik hivataloskodó stílusban, hogy "a nyomok eltüntetése". Márton Ildikó alábbi  két képe e végjátékot dokumentálja - olyan döbbenetes kifejező erővel, ahogy egy-egy sodró erejű zenei mű végét zárja le felkavaró, mindent eldolgozó hangzatokban az ihletett zeneszerző. Szavaimmal tán hozzá se férek e nagyszerű fotókhoz, hagyom hát őket élni, beszélni egy dicstelen, ám az ember számára annál örömtelibb viadalról.



2012. január 24., kedd

Kísértő disznóvágások

Régóta őrzök egy képet. Analóg, fekete-fehér. Még a múlt században készült. Szerzője Bálint Zsigmond (Marosvásárhely). Értéke fikarcnyit sem fakult - sőt nőtt a szememben ennek a fotónak. Egyetlen kompozícióban foglalja össze, minimális külsőséggel azt, amire disznóvágásaink redukálódnak: feldolgozni az Állatot, míg megmarad ígéretes, szalonnába öltözött külső burka és vicsorító koponyája, mely úgy, lecsupaszítottan, megkínzottan, kimunkáltan is daccal üzen...

Fotó Bálint Zsigmond
Nemrégen, agyagfalvi Fülöp Lóránt blogján bukkantam ismét a témára, líraian groteszk feldolgozásban: a képen minden a legnagyobb harmóniában, békében, a képelemek kellemetesen illeszkednek, s szinte a nótaszó is megszólal bennünk, ahogy a zenészek néhai Disznó Uraság nótáját húzzák. A képi másság ellenére, a két fotó bennem szorosan összekapcsolódott.
Fotó Fülöp Lóránt
A napokban láttam meg Ádám Gyula friss képei között ezt a disznótoros trófeát, ami szinte-szinte az első replikája - ezúttal színesben. Minden ízében önálló üzenetet hordozó vallomás, mely egyúttal megfosztja mitikus aurájától e rítusként ismétlődő állatáldozatot, amelyen sose az ember, hanem mindig az áldozat, az állat a főszereplő. Sorskép ez, mely anatómiai nyelven szól hozzánk - nem hangulat, hanem leltár -: ez és ez történt, ennyi van...



Egy torz, túlvilági vigyor és néhány szikkadó kolbász- és húsdarab...
Fotó Ádám Gyula

2012. január 19., csütörtök

Máramarosi szénaboglyák



Máramaros, illetve az ott látható szénaboglyák annyira megragadták Baudoin Lotin belgiumi (vallon) fotós képzeletét, hogy 2008-ban a bukaresti falumúzeumban rendezett tárlatának központjába nagyméretű boglya-fotográfiáit állította. A tárlat, amely a mai Máramaros - külső szemmel rögzített - világát hozta közel a romániai közönséghez, méghozzá fekete-fehérben.


Boglya-változatai, pontosabban -közelítései az ismétlődő, variációkat hordozó verssorokra emlékeztetnek egy nagyobb költői egységen belül. Bevallása szerint számára a máramarosi világ egyenlő a szénaboglyákkal. Sajátos megfogalmazása ez annak a képírói bukolikának, amely részben jellemzi Lotin fotóművészetét. Ám a bukolika csupán a dolgok lírai oldalát jelenti: a lényeget illetően Baudoin Lotin ugyanolyan elkötelezett realista, mint természetszerűen a legjobb fotográfusok. Hiszen a valóság transzponálásának igazi kulcsa a kezükben van.





2012. január 14., szombat

Világhavazás

Pusztai Péter fotója
Tegnap jócskán havazott Kanadában (Montrealban), ahol az érkező tél érdekes alakzatot hagyott Pusztai Péter ottani kertjében. Mindjárt el is küldte, fotó formájában az "egyszerű szépséget", képének a Kucsma a széken címet adta. Pár perc múlva, postafordultával már ment is a rögtönzött rigmus a finoman komponált látványra, sorai a Hargitával szemközt születtek, amint a reggeli szél nagy igyekezettel kavarta-seperte-rendezte errefelé is a későn jött havat. A hívókép s a válasz-gondolat álljanak most itt, együtt, fotótanúként a mai - kitűnően - összehangolt világhavazásról.


letette kucsmáját január
a székre tette
mint aki rosszban sántikál
de lopakodva tette
surrogva csendesen
ahogy hava a kerten megpihen
mi tudjuk hogy mindez csak ócska csel
a kucsma alól minket les
ránk figyel



2012. január 12., csütörtök

Tekintetek

Horváth Dávid magyarországi fotográfus Tekintetek címmel rendezett tárlatot közvetlenül tavaly karácsony előtt a budapesti Cultiris Galériában. A tekintélyes fotóriporteri múltra (Ország-Világ, Esti Hírlap) visszatekintő, jelenleg szabad foglalkozású fotográfust jó ideje foglalkoztatja a gondolat, hogy fotóalanyai -.kezdetben írók, művészek, értelmiségi személyiségek ültek neki modellt - tekintetén keresztül mutatja be az emberi jellemet. Egy idő után ezt tudatosan kiterjesztette az egyszerű, elesett emberekre is. Egy, a témáról készült interjú nyomán ragadt rá a jelző, amivel ma a sajtó előszeretettel emlegeti: "a szomorú tekintetek fotósa". Egyik ilyen felvétele, az Eörsi István költő mágikus szemeiről készült, pár éve díjazott volt a magyar sajtófotó pályázaton is.


Könnyű eldönteni, mennyire sikerült Horváth Dávidnak a nem mindennapi, kitartó munkát igénylő vállalkozás. Gazdag honlapján - amelyen igen tanulságos szakmai vallomását föltétlenül el kell olvasni - a Mágikus szemek címszó alatt meggyőző anyag áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy igazat adjunk a művésznek: az ihletetten kiválasztott rész a fotóban minden esetben szuggesztíven hordozza az egész jellemző bélyegét. Így a Horváth Dávid-féle tekintetek is. Amelyek kitartóan faggatják a művészt, s rajta keresztül bennünket is.

2012. január 10., kedd

Vigyázat, turisták jönnek...

Grimpix remek bejegyzéssel indította az új évet: idei második bejegyzése helyszíni riport a Farkaslaka fölötti Gordon-tetőről, ahol suba alatt mégis megépült a Krisztus-kilátó, s kész tényként ma már működő turista látványosság. Nincs szándékomban megrövidíteni az Utazások Fotográfiában blog ihletett gazdáját, ezért inkább feléje irányítom a figyelmet, kiemelve a sorozatból egy remek fotót - illetve utalva rá, hogy mind a szövege, mind a P. Mobil ideillő számára való hivatkozás valódi telitalálat. Valódi örömet szerzett velük!


Ui. A fém kilátó azért mégis csak jó volt arra, hogy a köddel együtt e remek riporthoz muníciót szolgáltasson!

2012. január 7., szombat

Fotó és irodalom

Baracs Dénes: Kíváncsiság 1 (Párizs)
Egyre terjedelmesebb, nehezen kezelhetőbb az a különoldal, amit a fenti címen nyitottam erről a blogról, s amelynek tartalomjegyzéke jobbra mindjárt itt lóg le, közvetlenül a legfrissebb bejegyzés mellett. A gyűjtőszenvedély egyelőre nagyobb bennem, mint a keresésre-kutatásra szánt idő, ezért meg kell elégednem azokkal az írásokkal, melyekre más irányú olvasmányaim során véletlenül rábukkanok. Ezek a rábukkanások olyanok, mint mikor váratlanul utcán heverő pénzdarabot pillant meg az ember: ha nem hajol le érte azonnal, oda a varázs, elillan a szerencse pillanata... Ezért aztán, ha könyv kerül a kezembe, nem feledkezem meg arról, hogy egy kicsit az egészséges gyanakvás ösztönével lapozzam végig, hátha rejtőzik benne néhány, gyűjteményembe illő sor.


Így jártam most, az új év első napjaiban Székedi Ferenc barátom 1996-os könyvével (Hétköznapok, délibábok. Pallas-Akadémia), amely bevallottan "szövegeket" tartalmaz, vagyis újságcikkek és beszédek gyűjteményét az 1990-96-os évekből. Tanulságos volt a gyűjteményben rábukkanni A szürke eminenciás c. írásra (ami mától bekerült az antológiába), hiszen régóta szerettem volna olyan forrásra bukkanni, melyben Baracs Dénes fotóiról olvashatok. 2009. május 31-én A vidám cigány c. bejegyzésben pár gondolat erejéig magam is írtam a fotografáló bukaresti hírügynökségi tudósítóról, sőt rögtönzött portfóliót is összeállítottam képeiből, a róla szóló információk viszont csak most teljesednek ki összefüggő képpé, ami indokolttá teszi, hogy újra felmelegítsem a témát, néhány Baracs-fotó kíséretében.
Baracs Dénes: Kíváncsiság 2 (Párizs)
Ui. Arra gondoltam, hogy megkérem az idelátogatókat, hogy ha történetesen fotóval, fotografálással kapcsolatos irodalmi műre bukkannak, jelezzék nekem, ha nem esik nehezükre. Előre is köszönök minden javaslatot...

2012. január 4., szerda

Vetett ágyak

Zsobok, 2011
Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotográfus az elmúlt évben tovább bővítette a vetett ágyakról szóló sorozatát. Amilyen pikánsul hangzik a projekt tárgya, annyira decens és hasznos az a gyűjtő szenvedély, amivel a tapasztalt, néprajzon edződött fotós a falusi lányok-asszonyok hozományos hagyatékát Erdély falvaiban járva szerre megörökíti. 


A könyvbe-kiállításba kínálkozó sorozat néhány darabja tegnap óta látható a Káfé főnix portálon, s máris élénk tetszést aratott. A Fotótanút látogatók kedvéért ide is felteszek egy felvételt, a többiért látogassanak át a Káféra lapozgatni-nézegetni-meditálni.