Ellenőrzött gólyafészkek

Sáromberke, 2011. július 11-e, reggel korán

Sáromberkén a Maros megyei madárvédők (Milvus csoport) egy idő óta éjjel-nappal működő kamerát helyeztek el az egyik ház kéményén élő gólyacsalád fészke előtt, amelynek segítségével a világ bármely pontjáról ellenőrizni lehet gólyaszülők és csemeték életének alakulását. A kamera adatait tekintve jelentős a forgalom, élénk az érdeklődés. A kezdeményezők  mondták szombaton, egy rádiós beszélgető műsorban, hogy sok madárrajongó rendszeresen fölkeresi a kamerát, mintegy ellenőrizni kedvenceik állapotát, étkezését. A kamera ugyanakkor őrzi a visszajátszható múltat is, teljes dokumentációt nyújtva a szakembereknek...


Ez már nem is fotótanúság, inkább a világon már igen elterjedt bekamerázás, "big brother" jelenség. Eszembe jut ugyanakkor, hogy a nyolcvanas évek elején, a még jóval szerényebb és beszűkültebb anyagi lehetőségek és korlátozott szabadság körülményei között is akadtak már megszállott fotósok, akik rövidebb-hosszabb ideig arra adták fejüket, hogy huzamosabb időt szánjanak egy-egy gólyafészek életének a rögzítésére. Azok közül, akikről magam is tudok, először a nagyváradi Olenici Nicolai jut az eszembe, aki gólyás fotósorozatával díjat is nyert egyszer a Premfotó valamelyik tárlatán. Az 1985-ös Előre naptárban két oldalt is  szentelhettem az akkor készült fotóanyag néhány jellegzetes szekvenciájából.

Olenici Nicolai riportja, Előre Naptár 1985

Pár évvel később megismerhettem a Papolcon élő, kísérletező kedvű béna fotográfus, Imreh Albert munkásságát, aki jobbára helyhez kötött állapotában olyan témákat keresett, amelyek nyugalmi állapotából, falusi házából is megközelíthetők. Ezek között szerepelt egy kémény is az egyik papolci ház tetején, amelyen gólya fészkelt és a fészek életéről hosszú heteken át készítette szekvenciáit, miközben saját maga fabrikálta objektívek és fényképező szerkezetek, kioldók stb. hatását próbálta ki élesben.

Fotó Imreh Albert