2011. január 12., szerda

Együtt-Lét / Co-Existence

Tegnap kiosztották a kb. fél éve meghirdetett, a magyar EU-elnökség idején nagyszabású szabadtéri kiállítássá szerveződő nemzetközi fotópályázat díjait. A nyertesek számára nyilvánvaló az öröm, s a nyertes képeket látva úgy vélem, a szervezők is elégedettek lehetnek. A rangos szakmai zsűri ugyanis - véleményünk szerint - profi munkát végzett. Ezt nem csak azért állítom így, mert helyet kapott benne a Fotótanú-ban rangosan jelen lévő Ádám Gyula és Gaina Dorel is, akik hozzáértésében és értékítéletében nincs miért kételkednünk, hanem mert a díjazott képek látványa végig azt demonstrálja, hogy a trófeákat tényleges, önértékű fotográfiai munkáknak ítélték oda.


El tudom képzelni, hogy a közeljövőben Kossuth-téren megrendezendő megatárlaton még számos, díjra érdemes képet láthatunk majd, ami a pályázat értékéről és a kárpát-medencei fotografálás erőteljes valóságismeretéről vall.




A közönségszavazással odaítélt közönség-díjas Haáz Sándor (aki nem mellesleg a Mindennapi élet kategória 2. díját is elvitte) ezt írja magáról a Fotoklikk-ben: "Romániában, Székelyudvarhelyen élek. Fotóriporter vagyok, a Magyar Távirati Iroda külsős munkatársaként dolgozom." A malomban című sorozata nem csak tetszetős, szemnek kedves mestermunka, hanem alapos tárgyismeretről és szakmai tudásról tanúskodik. Sokáig válogattam, amíg a képsorból ki tudtam emelni egyet mutatóba (bár javaslom, nézzük végig az egész sorozatot, ide klikkelve!), amely számomra mintegy magába sűríti a képsor lényegi erényét: egy pusztuló, haldokló világot ábrázol, de úgy, hogy annak nem csupán a díszletei, hanem az utolsó szikrákat csiholó életben tartója is jelen van a képeken. A malmot kiszolgáló, utolsó erejét összeszedő öregember átszellemült, félig-meddig túlvilági arca himnikus erővel hat. Kukoricaszemei életpatakként hullnak alá a garatba, hogy ott lisztté semmisüljenek...

2 megjegyzés:

  1. Szia, nagyon friss vagy. Tegnap láttam a híradóban egy villanásra ezt a képet és gondoltam ma megkeresem. Nem volt nehéz. Ismerem az ilyen embertípust akit Sándor fényképezett. A hajlott hátú, precíz, lelkiismeret példakép. Kevés van már belőlük. Nagyon jó, beszélős fotó, köszönöm a beírást róla.

    VálaszTörlés