2010. december 10., péntek

Lőrinczy Tamás: Tehén

(Az alábbi bejegyzéssel folytatom a HMKK-fotósuli negyedik évada nemrég levizsgázott végzőseinek munkái bemutatását. Köszönet a 19 újdonsült fotográfusnak, amiért diplomafotóikat a Fotótanú rendelkezésére bocsátották.)
*
Lőrinczy Tamás képe, bárhogy is vesszük, meghökkentő. Mondjárt hozzáteszem: számomra. A más véleményét, reakcióját nem ismerem.  


Nem tudok rájönni, hogy milyen szándék vezérelte, amikor ezt és éppen így ábrázolta. Milyen fantáziát látott egy közönséges, legelő tehén enyhén trágyás, csimbókos hátsójában?


Modellnek ideális, hiszen közismert a szarvasmarha nyugis türelme, lelassult reflexideje. Van rá idő beállítani a képhez szükséges technikai körülményeket, értékeket. Na de azután?


A mező és a képen látható egész gyepszőnyeg, a domboldal maga a láthatárig viszont - fekete-fehér. Mondjuk az állat színei se túl élénkek. A kétféle színvilág kontrasztja diszkrét, ám létező. Technikailag a kép megoldott, minden a helyén. Nagyjából a kompozíciós dogmáknak is megfelel. A nagy kérdőjel azonban feloldatlan maradt a számomra, mert ez a legelés olyan végtelen pillanat, annyira nem akar vége szakadni, hogy nincs türelmem kivárni, amíg (talán) elmozdul valamely értelmes irányba. Addig is kérődzünk. A tehén és én...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése