2010. október 2., szombat

Egy láncszem

Fotó: Kardos Judit/Magyar Nemzeti Múzeum
Széchenyi-kiállítás készül a jövő hét végétől a Magyar Nemzeti Múzeumban, Budapesten. A derék magyar ugyanis 150 évvel ezelőtt halt meg, illő megemlékezni róla.


Példája, öröksége amúgy is máig megemésztetlen, ellentmondásos, így is, úgy is értelmezett intése a történelemnek. Azoknak adok igazat, akik az építő, az alkotó, a gyarapító embert tisztelik s követik benne. Lehet, hogy gondolkodónak és szóforgatónak is zseniális, de végül is a tettei azok, amik tartósan elvezetnek a máig.


Itt van ez a láncszem...

Az eredeti Lánchídból való. Amely, testvérsokaságával együtt az átmenő terhek alá feszült a XIX. században, felavatástól - lecserélésig. A híd rekonstrukcióját, szerkezet-átalakítását a XX. század elején kezdték el, azzal a szándékkal, hogy meghosszabbítsák Széchenyi valóravált álmának élettartamát. (Tudjuk, nem sikerült: a második világháború után újra kellett építeni. Ez a Lánchíd már rég nem az a Lánchíd. De - Lánchíd!)


A kiállításon szereplő láncszem beszállítása a múzeumba valódi sajtóesemény. A múzeum honlapja ad hírt róla, képriporttal. Onnan emeltem le ezt a jelenetet, hadd ámulhassunk pár percig mi is a sajtósokkal, szakemberekkel együtt a relikvia történelmi méretein.


Nagy formátumú, tartósra kovácsolt, mint általában a reformkori álmok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése