Félrehív egy tárlaton egy csöndes sarokba Bálint Zsigmond barátom és azt mondja: tudja, hogy jó keresztapa vagyok, legyek most is az. Némi értetlenkedés után kiderül: arról van szó, hogy tavaly megjelent kitűnő fotóalbuma (Lélekőrző falvaim) címadásába némileg nekem is beleért a kezem, és ezt ő nem felejti el. Most ugyanis újabb albuma van készülőben, amelyben három felekezet - katolikus, református, unitárius - Maros megyei templomairól készített fotós látleletet.Pontosabban a történet nem is így szól eredetileg: a rendszeres vidéki templomjárás, amire minden esetben fotós kellékek társaságában került sor az ő személyes ötlete és kivitelezése, s már a kész anyaggal jelentkezett támogatásért ott, ahol a felkeresett templomok sorsa és köztudatba emelése a művészfotográfiák által szívügy.
Ehhez az albumhoz vár most ihletett címjavaslat formájában érkező segítséget, hiszen a munka már félig-meddig a szerkesztési munkák utolsó fázisába érkezett. Szeretnék segíteni, ezért eltöprengek a feladaton. A címadás ugyanis, ha komolyan veszi az ember, legalább olyan felelősségteljes mozzanata az alkotásnak, mint maga a műalkotás kidolgozása. A cím egy mű kvintesszenciája, azonosító jeligéje, a végsőkig tömör néven nevezése. A megfelelő cím egy vaku villanásához hasonlítható: rátereli a figyelmet a lényegre. Így aztán a Bálint Zsigmond albumával kapcsolatban fontos tartozéka kell hogy legyen a munka szerzői jellege. Az album címének ki kell fejeznie azt, hogy ez a munka a fotós fejében fogant meg, de az egyéni szándék valami jóval többet céloz meg: a teljességre törő rendszerességet.
Javaslatom, hosszas elmélkedés után nem lehet más, mint a korábbi album címének analógiájára egy fotózó személyre utaló, a témához fűződő belső viszonyulás, a képgyűjtemény átfogó jelélegére utaló alcímmel kiegészítve: Három felekezet templomai Maros megyében - képekben.
Illusztráció: templomi felvétel a Maros megyei Mezőbergenyéről. Fotó Bálint Zsigmond
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése