Májusi április... Valahogy így jellemezhető az a viharsorozat, amely átsöpör most Európa felett, itt forog és dühöng felettünk, körülöttünk, ontja magából a vizet, az energiát, istennyilákkal lövöldöz...
Égiháborút, villámlást fotózni nem valami hálás feladat. Föltéve, hogy a legtöbb kísérlet inkább csak tanulsággal jár, amelynek nyomán lassan kialakul az a reflexsorozat, ami majd önműködően bekapcsol a fotósnál, mikor vihar közeledik és ágaskodni kezd benne az ambíció is...
A csíkszeredai André Zsuzsa tavalyelőtti vihar "lenyomatát" mutatja be itteni dokumentumfotóján. Bevallottan kísérlet gyanánt készült, egy egész sorozat részeként, amelyekből ez tűnt a leglátványosabbnak, illetve kiegyensúlyozottnak is egyúttal, hiszen a fotó egyaránt ábrázolja a természeti jelenség fenségét, és a terror alatt meglapuló, sötétbe burkolózott, reszkető világ sejtelmes burkát. A fotós sokat bíz a képzeletre, igyekszik nem tuningolni, sminkelni a látványon, a felhők keretezte égi fényjátékok már.már önmaguktól helyezkedtek el a kép átlójában, mintha bérelt helyük lenne ottan, s az eső függönye jótékonyan permetez a világra, hiszen mégsem április van - immár májusban járunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése