Kecsua

Hét éve történt, hogy egy ideig, preciz rendszerességgel útiképeket és beszámolókat kaptunk Amerikából, a Müllner házaspártól. Az RMSZ örömmel közölte az időlegesen ott élő Péter és Judit világkalandozásainak feljegyzéseit, de mindenek előtt a képeket, amik félig-meddig önmagukért beszéltek.

Mint ez a kecsua kislány is, Peruban, az ő hófehér alpakájával.

A kép ugyan nem illik bele a mifelénk honos, jellegzetes szinvilágba, az okos kis állat megjelenése sem a mi meséinket juttatja eszünkbe, az egész kettős portréban van valami világon átivelő ismerős hangulat: a mindenkori vásároké. Ahol minden egy szintre kerül: az áru és a talaj, az árus és az alkudozó vevő, az élelem és az állatok takarmánya...

Ha Peruban kellene a piacra mennem bevásárolni, bizony, előbb végigbámulnám az egész látványt, azt se tudnám: nézni akarok, vagy valami fogyaszthatót, birtokolhatót venni, ami csak az enyém - hazaviszem, és senkinek semmi köze hozzá.

Igy, hogy a választás lehetősége csak a messzi távolból esedékes, természetesen a látvány mellett döntök, s hordom magamban ezt a képet mint kedves hiradást és tanúságot egy világról, amit nem látok meg soha.

(De ő se engem...)