Van a besztercei Andron Alexandrunak egy hangulatos sorozata, amit az élet kínált föl neki, meg egy jópofa, háziasítani próbált medvebocs, aki szabályosan kipakolta a fotós táskáját, egészen addig, amíg megtalálta a papírba göngyölt rétestésztát és azt jóízűen bekebelezte. Kárpótlás gyanánt viszont hagyta magát háborítatlanul fotózni, s így megmaradt a történetet dokumentáló képsor (amely a fotós portfóliájában is megtekinthető) meg a tanulság: legtöbbször (ha nem mindig) valamit valamiért.A témához kapcsolódó infót olvastam tegnap a kolozsvári Krónikában, hogy a székelyföldön hivatalosan feltérképezték a jelenleg létező medvepopulációt, s az adatok azt mutatják, hogy csak Háromszéken több mint 600 medve él és jár át Hargita és Vrancea erdeibe élelmet keresni. A számlálás azért fontos, mert jelzi, hogy milyen mértékben szaporodott el ez az Európában már alig létező nagyvadunk. A lap szerint Romániában összesen hatezer medvét tartanak nyilván, s ez a legnagyobb medveállomány az Unióban.
A jóval a rendszerváltás előtt készült képsor tehát előrevetíti a mai helyzet genezisét: amikor minden eszközzel óvtuk a vadállományt, amely most a nyakunkra nőtt, de közben az orvvadászok is lesben állnak, reménykedve a tiltások túlnépesedés miatti lazulásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése